” A fotók azt mondják: boldog voltál, s el akartad kapni ezt a pillanatot. Azt mondják, hogy annyira fontos voltál nekem,
hogy mindent félbehagytam, és jöttelek téged nézni. “

Werner Hoffmann

János Brigitta vagyok.
Hogy mikor kezdtem el fotózni?

Az első saját gépem, egy nehéz fémvázas Zenith 11, amit még az érettségi után vettem. Jó régen volt, most 40 éves vagyok. Baján születtem.

Gépem jó szolgálatot tett Londonban, ahol a fényképezés alapjaival ismerkedtem meg Karl Weiss angol riportfotós segítségével. Belecsöppentem az analóg technika fekete-fehér világába, ahol a fények és az árnyékok játsszák a fő szerepet. Londonban egy Canon A1 birtokosa lettem. Továbbra is nehéz, fém szerkezet, amelyhez hozzájött még az objektívek súlya. Imádtam a varázslatot, ahogyan megjelenik egy-egy kép a papíron a sötétkamra félhomályában.

Karl Weiss támogatásával sikerült angol-magyar fotós táborokat szerveznünk szülővárosomban. Ezek nagyon jó hangulatú nyári programok voltak, fotózással, kirándulásokkal, műhelygyakorlatokkal és érdekes előadásokkal más fotográfusok közreműködése által. A hozzánk látogatók kis ízelítőt kaphattak hazánk kultúrájából is.

Volt szerencsém körbeutazni az Ibériai félsziget nagy részét, megismertem Spanyolországot, Portugáliát.
Szeretek új emberekkel, kultúrákkal megismerkedni.
Fantasztikus élmény volt hogy részese lehettem egy Londonban megrendezett indiai esküvőnek.

Miután férjhez mentem, gyermekeim kapták a fő szerepet, így a fotózás kicsit háttérbe szorult. Gyermekeimről is sok saját előhívású fekete-fehér felvétel készült. Három gyönyörű, most már nagy fiam van. Sokáig a családot, barátokat és ismerősöket fényképeztem. Készültek kismama fotók, gyermek és családi fotók. Minden örömteli pillanatot szívesen megörökítek a keresztelőket, születésnapokat, eljegyzéseket. Esküvői képek készítésekor mindig elbűvölve, kicsit irigykedve nézek az ifjú párra. Próbálom megragadni, képekkel bemutatni a közöttük vibráló varázslatos pillanatot.

Szeretem a természetet, szeretek a természetben fotózni. Szerintem minden évszak különleges! Szerencsére a hazánkban a természet védelmével egyre több területet óvnak meg gyermekeinknek. Fotózásnál is szeretem a természetes környezetet. Mindig különleges virágos, pipacsos mezőkre, tisztásokra invitálom fotózásra a családokat, ifjú párokat. Szerencsére bővelkedik Bács-Kiskun és Tolna és Baranya megye is ilyen területekben. A Duna és a Tisza, de tavaink a Balaton és a Velencei tó is rengeteg lehetőséget kínál a fotózásra.

A digitális technika egem is magával ragadott, felgyorsított, miután egy ismerős esküvőjén már kissé őrültnek tűnt filmtekercsekkel a zsebemben szaladgálni a helyszínek között, azon aggódva, hogy egy tekercs filmet se veszítsek el. Váltottam. A digitális technika minden előnye és hátránya a nyakamba zúdult. Továbbra is imádok fotózni, élvezem a technika kínálta lehetőségeket, viszont sokkal több időt töltök a számítógép előtt.
Továbbra is a Canon gépeknél maradtam. Ez már szerelem?

Egy kép ma már nem csak a felvétel pillanatban születik az exponáló gomb lenyomásával. Születik és ismét megszületik, átalakul, megújul. Megjelenek rajta hangulatok, érzések, sok-sok személyes vonás. Különösen élvezem portrék készítését, elbűvöl az arcok sokfélesége, a ráncok finomsága, mélysége melyekben megjelenik az idő, a gondolatok és az érzések. Gyermek portrék, gyermek képek készítésekor, magam is ismét gyerekké válhatok, bepillantva huncut kis mosolyok, fintorok mögé.

Esküvő fotók készítése is maga a csoda, különösen megtisztelő részese lenni egy fiatal, szerelmes pár meghitt pillanatainak. Ezt az érzést szeretném megörökíteni számukra, ha később a képeket nézegetik, eszükbe jusson ismét, hogy ott akkor mennyire fontosak voltak és remélem lesznek még sokáig egymásnak.

A fényképezés egy folyamat, soha meg nem szűnő tanulás. Én is folyamatosan bővítem ismereteimet, évente több képzésen részt veszek, workshopra, előadásokra, kiállításokra járok. Ezek mindig hasznos információkkal, tudással gazdagítanak, feltöltenek. Fontos számomra új irányzatok megismerése, és elsajátítása, igyekszem a hozzám közelállókat magam képre formálva felhasználni, megvalósítani.

” Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül.
Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, az élet egyik formája. “