“Utolsókat rúgja a tél. A tündérek végső visszaszámlálást tartanak, varázspálcájukat már suhintásra készítik, hogy amikor a Tavasz Angyala kiadja a parancsot szemvillanás alatt babarózsaszínbe, püspöklilába, harsogó sárgába és szégyenlős fehérbe öltöztessék a fák koronáját, bokrok lombjait. A kopár és sötétbe öltözött tél után olyan színkavalkád köszönt be ránk a tulipánok, nárciszok, orgonák táncában, hogy csak kapkodjuk majd a téli borúban elbúsult  szemünket.
A hajnali madárkoncert is érkezik már, a tündérek őket is kicsivel hamarabb felrázzák, hogy jó időben elkezdjék hívogatni a Tavasz Angyalát. Sokan csak legyintenek ilyenkor, hogy kit érdekel a tavasz? De a tündérek ezzel nem sokat törődnek. Huncutul megrázzák a vállukat, s csilingelő kacagással festik egyre színesebbre a világunkat….”
Veres Mónika – Tavaszi szél bejegyzésénél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni, csak képekkel bemutatni az ébredő természetet.