Április végén a Jaksa – Szipli Workshopon jártam.

Két teljesen különböző oktató, nő-férfi, Canon – Nikon, vakuval vagy anélkül, alacsony ISO vagy inkább magas…
Folyamatosan összeütköző ellentétes látásmód, mind a fényképezésben, mind a kivitelezést, a megjelenést illetően.

A nagyon vibráló impulzív elméleti napot követően a különbségek a két különleges fotóművész között a második gyakorlati napon,
még inkább kirajzolódtak. Érdekes, akár lehetetlennek tűnő romos épületek között ki hol fedezi fel a különleges helyszínt.
De ettől volt életszerű, használható mindaz az óriási tudás amit átadtak számunkra.
Bebizonyították, hogy minden feladatra többféle jó megoldás létezik, ki mit szeretne bemutatni, közvetíteni, kinek mi
a megvalósíthatóbb, melyiket tudja leginkább érzelemmel átszőve sajátjává tenni, ízlésére formálni.

A résztvevő kollégák, 20-ad magammal, mi is sokszor mást örökítettünk meg, mást láttunk meg egy adott beállításban, mint oktatóink.

Köszönet illeti a modelleket amiért kitartóan, türelmesen követtek bennünket végig, Budapest utcáin. Még az esti szélben is vacogás
nélkül érzelmesen összebújva az Erzsébet hídon, kivárták még mindeni elkapja a megfelelő pillanatot.
Köszönet a dekorációért felelős csapatnak az igazán különleges virágcsokrokért, a fantasztikus ruhákért, egyedi frizurákért
nélkülük ezek a fotók születhettek volna meg.